A környék ábrázolása egy 1980-as évekbeli légifotón
Az
itt bemutatott iparvágány-hálózat a 30a számú, Budapest-Székesfehérvár
vasútvonal Kelenföldi pályaudvar és a Déli pályaudvar közti bal
vágányának 25-ös szelvényében ágazott ki Pamutfonógyár iparvágány
kiágazás néven, nagyjából a Bocskai út vonalában. A hálózatot
alapvetően 3 iparvágány, valamint egy rakodóvágány alkotta az alábbi
rajz szerint.
Az iparvágány-hálózat elrendezése az 1980-as években
A kiágazáson áthaladva és továbbmenve közvetlenül a Daróczi út melletti telken, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat telephelyét lehetett kiszolgálni, mely a legészakabbra volt. Ettől délre helyezkedett el a HM Ruharaktára, ahova szintén egy vágány ment be. Még délebbre - a mai Dorottya Udvar helyén - pedig a Pamuttextil Fonógyár telephelye helyezkedett el, amelynek kettős iparvágány-kapcsolata is volt. Utóbbi két telepet nem lehetett közvetlenül kiszolgálni, csak többszörös tolatási mozgással, visszahúzva a nyílt vonal mellé, ahol egy kitérő is elhelyezkedett a gép körüljárását szolgálva. Az iparvágány-hálózat délen egy kihúzóvágányban végződött, melynek volt egy érdekessége. A vágány legdélebbi pontja tulajdonképpen egy rakodóvágány volt. Itt egy gázolaj-lefejtő volt telepítve, hosszú ideig innen töltötték fel egy olajvezetéken keresztül a Kelenföldi Autóbuszgarázs gázolaj-tartályát, miután 1967-ben elbontották a buszgarázs saját villamosvasúti iparvágányát.
A fenti képet figyelmesen szemlélve felfedezhető a rakodóvágányon lévő olajlefejtő és vágányzáró sorompó, valamint felfedezhetők a Fonógyár iparvágányán a fák takarásában várakozó teherkocsik. Ebben az időben az iparvágány-hálózat mentén a közúthálózat még nem volt kiépülve, az Alsóhegy utca csak az iparvágányok fokozatos megszűnését, és a környék átalakulását követően, 2008-2009-ben épült ki. Ekkor az iparvágányok utolsó maradványait, valamint a kiágazást is elbontották. Mára már csak egy rozsdás vaskapu emlékeztet arra, hogy itt egykor vonatok közlekedtek.
Az iparvágány-hálózat elrendezése az 1980-as években
A kiágazáson áthaladva és továbbmenve közvetlenül a Daróczi út melletti telken, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat telephelyét lehetett kiszolgálni, mely a legészakabbra volt. Ettől délre helyezkedett el a HM Ruharaktára, ahova szintén egy vágány ment be. Még délebbre - a mai Dorottya Udvar helyén - pedig a Pamuttextil Fonógyár telephelye helyezkedett el, amelynek kettős iparvágány-kapcsolata is volt. Utóbbi két telepet nem lehetett közvetlenül kiszolgálni, csak többszörös tolatási mozgással, visszahúzva a nyílt vonal mellé, ahol egy kitérő is elhelyezkedett a gép körüljárását szolgálva. Az iparvágány-hálózat délen egy kihúzóvágányban végződött, melynek volt egy érdekessége. A vágány legdélebbi pontja tulajdonképpen egy rakodóvágány volt. Itt egy gázolaj-lefejtő volt telepítve, hosszú ideig innen töltötték fel egy olajvezetéken keresztül a Kelenföldi Autóbuszgarázs gázolaj-tartályát, miután 1967-ben elbontották a buszgarázs saját villamosvasúti iparvágányát.
A fenti képet figyelmesen szemlélve felfedezhető a rakodóvágányon lévő olajlefejtő és vágányzáró sorompó, valamint felfedezhetők a Fonógyár iparvágányán a fák takarásában várakozó teherkocsik. Ebben az időben az iparvágány-hálózat mentén a közúthálózat még nem volt kiépülve, az Alsóhegy utca csak az iparvágányok fokozatos megszűnését, és a környék átalakulását követően, 2008-2009-ben épült ki. Ekkor az iparvágányok utolsó maradványait, valamint a kiágazást is elbontották. Mára már csak egy rozsdás vaskapu emlékeztet arra, hogy itt egykor vonatok közlekedtek.
Az iparvágány-hálózat egyik utolsó emléke a Google fényképén
| Vissza
az iparvágányokhoz |
|
|