Az Egyesült Izzó Géposztálya, 1951-ben vált szét gépgyártó és karbantartó-javító részlegre. A gépgyártó részlegből még ugyanebben az évben alakult meg a Vákuumtechnikai Gépgyár. Az új gyár helyigényének megoldására 1951-ben a vállalathoz csatolták a mechanikai és üvegtechnikai gépek gyártásával foglalkozó, egykori Hattyár András és Társai közkereseti társaság újpesti telepét. A Vákuumtechnikai Gépgyár, mint önálló gyáregység 1952-53-ban - 42 millió forintért - a rákospalotai Szilágyi utcai új telephelyére költözött át, ahol kizárólag az Egyesült Izzó részére készített üveggyártó és üvegfeldolgozó gépeket, berendezéseket.

A Hattyár András féle vállalatot 1920-ban alapították Újpesten, a gyártelep a Kolozsvári /később Somogyi Béla/ u. 8-10. szám alatt működött. Üzletkörét teljes teljes izzólámpagyártó berendezések, vácuum szivattyúk, üvegtechnikai és precíziós gépek gyártása képezte. Az évi átlagban 80-120 munkást foglalkoztató üzem széleskörű exporttevékenységet is folytatott, külföldi piacai között szerepelt Anglia, Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Hollandia, India, Jugoszlávia, Lengyelország, Németország, Olaszország, Palesztína, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Tunézia. A Budapest felszabadításáért folytatott harcok során a vállalatot háborús károk nem érték. A meginduló polgári gyártás mellett a jóvátételi szállításokba is bekapcsolódott, 1946-ban össztermelésének 30 %-át, 1947-ben 4 %-át tették ki a jóvátételre gyártott termékek. A nem megfelelő foglalkoztatás következtében azonban az alkalmazott munkáslétszám állandóan csökkent, az 1946. évi 40 főről 1948-ig 20 főre apadt. A vállalatot 1948. március 26-án államosították. 1950. április hóban a cégnév Vacuumtechnikai Gépgyár-ra változott, majd a vállalat - önállóságát elveszítve - ugyanezen névvel az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. gyáregysége lett. Jelenleg is ebben a szervezetben működik.

A Vákuumtechnikai Gépgyár az új telephelyen 1953. május 1-én kezdte meg a termelést. Az FVV Rákospalotára vezető Szilágyi utcai vonalából kezdetben egy 585 méter hosszú iparvágányt fektettek a nyersanyagok vasúti beszállításának, valamint a kész termékek kiszállításának biztosítására. A legkisebb pályaívsugár 150 méteres volt, ami lehetővé tette a nagyvasúti kocsik korlátozás nélküli közlekedését. Az iparvágány első ismert ábrázolása 1959-ből származik. Ebben az időszakban 1230-an dolgoztak itt.

Az iparvágány helyszínrajza 1959-ben

Kiszolgálási utasítás 1959-ből

A Vákuumtechnikai Gépgyár 1960-ban már jelentős termelési kapacitáshiánnyal küszködött. Feloldására kooperációs kapcsolatba lépett az Árpád-híd pesti hídfőjénél, a XIII. ker. Váci út 118. sz. alatti famegmunkáló és asztalosipari gépeket gyártó Könnyűipari Gépgyárral. 1961. szeptember 30-ai hatállyal a Gépgyár be is olvasztotta magába kooperáló partnerét. Gyártelepét leszerelte, berendezéseit és gépeit Rákospalotára átszállította, magát a telephelyet raktározási gondjai enyhítésére használta átmenetileg csakúgy, mint a Mátravidéki Fémművektől 1962-ben átvett IX. ker. Máriássy u. 1. sz. alatti raktártelepet.

Az iparvágányt folyamatosan bővítették. Hossza 1962-ben elérte a 905 métert. Volt egy hosszú vágány, mely a kapun bejőve végighaladt az udvaron, majd ebből egy kitérő ágazott ki, ami egy homlokrakodónál csonkavágányban ért véget.


Forgalma az 1960-62 közötti időszakban évi 900-1700 kocsi körül mozgott. Kiszolgálása Rákospalota-Újpest MÁV-állomás - Szilágyi utca útvonalon történt.


A gyár helyszínrajzi elrendezését a teher- és személyforgalom szabta meg. A kétféle forgalom két, egymásra merőleges úton bonyolódik le. A teherútvonalhoz kapcsolódik a nagy műhelycsarnok rakodója, a raktárak sora és a kazánház a szén- és salaktárolóval. A személyútvonal mentén a kerékpár-szín, bölcsőde, iroda, étterem-kultúrterem és öltözők épületei sorakoznak.
 
1974-ben a gyár iparvágányát tovább hosszabbították, ezúttal 65 méterrel. Az erről szóló építési helyszínrajzot az alábbiakban mutatom be.


Egy 1982. évi kimutatás szerint a gyártelep iparvágányának forgalma 1643 kocsi/év volt, ami a '60-as évek forgalmát idézte. Az 1980-as évek második felében a gépgyártás képezte az Egyesült Izzóban a második legnagyobb tevékenységi területet. Ennek keretében főleg lámpagyártó és üvegmegmunkáló gépeket készítettek. A teljes gyártósorok előállítása során sok, ún. kulcsrakész gyárat építettek fel a fejlődő országokban és a Szovjetunióban.


A Vácuumtechnikai Gépgyár termékforgalma a '80-as években egy milliárd Ft felett mozgott. A termékek 60%-a a KGST-országok piacaira jutott el. Tőkés piacokon a termékek 20%-a értékesült. A gyártott berendezések 80%-a vákuumtechnikai felhasználásra került, igy a lámpagyártó berendezések (sok esetben teljes gyártósorok szerszámmal és műszaki know-how-val együtt), a lámpaalkatrészeket (fejeket, spirálokat) gyártó gépek, az üvegmegmunkáló (üvegfúvó) gépek és a csomagológépek.


A gyár létszáma 1991-ben 866 fő volt. Ebben az időszakban még nagy forgalma volt az iparvágánynak. Elsősorban fedett teherkocsiban hoztak alapanyagot és alkatrészeket, majd a kész, ládázott termékeket pőrekicsikon szállították el. Volt úgy, hogy egy nap 40 pőrekocsit is megraktak, és 10-12 kocsis csoportokban 2 Muki vitte ki a vasútállomásra. A gépgyárnak saját, gumikerekes rakodó és kocsimozgató gépeik voltak, amik a homlok- és oldalrakodóval rendelkező rövid vágányon megrakták a teherkocsikat, majd a hosszú vágányon összeállították a szerelvényt. A Mukik aztán innen húzták ki őket a forgalmi vágányra.

Az iparvágány kiágazása a Szilágyi utcában

Ugyanez a másik irányból

Az iparvágányhoz tartozó egyszerű vágánykapcsolat a forgalmi vágányokban

A Vákuumtechnikai Gépgyár iparvágányán 1993-ban szűnt meg a forgalom. Ez volt az újpesti körzet legtovább, egyben Budapest második legtovább kiszolgált iparvágánya.

A vágányok helyét leaszfaltozták, a szállítási feladatokat a közúti járművek vették át Az udvaron, a kazánház előtt azonban még sokáig láthatóak voltak a vágánymaradványok »

A Szilágyi utcában az iparvágány kiágazását és az egyszerű vágánykapcsolatot az 1998. július 14-én kezdődő pályafelújítás során építették ki a pályából.

A gyárudvaron a volt iparvágány nyomvonala az alábbi, az egyik épület tetejéről készült képen látható.


A Szilágyi utcai kapu az iparvágány csonkjával egészen 2005-ig volt látható, amikor is a Szilágyi utca kiszélesítésével és átépítésével a telephely kerítését áthelyezték, a kaput elbontották. Ekkor szűnt meg az itteni villamos megállóhely is, ahol a belváros irányú villamosok utasai az úttestre szálltak le, pont a volt iparvágány kiágazásnál.


A gyár napjainkban GE Hungary Tungsram Lighting Gépdivízió Vákuumtechnikai Gépgyár néven működik.